Ma egy személyes bejegyzés következik, ugyanis ma van a blog első születésnapja! :)Visszaolvastam az első bejegyzésemet, és azon gondolkoztam, hogy mennyit is változott azóta a blog... Egy éve egy hirtelen elhatározás után rögtön elkezdtem írni. Akkor még fogalmam sem volt, hogy pontosan miről is lesz szó, csak annyit tudtam, hogy szeretnék magamból kiírni dolgokat, illetve átadni dolgokat másoknak, hátha a hasznukra válik. Először több dologgal foglalkoztam, aztán végül elérkezett a blog oda, ahova valószínűleg mindig is tartott. És én is megérkeztem szép lassan oda, ahol igazán otthon érzem magam. Ezek pedig a körömlakkok. Nem nagy dolog, ezt tudom, de mégis fontos része az életemnek, és ez a blog sem létezhetne nélkülük.
Sosem gondoltam volna, hogy az, hogy blogot indítottam, ilyen óriási energiákat szabadít fel bennem, és ennyi jó dolgot kaphatok majd általa. Próbálom ezeket sorra venni, de nem tudom hogy fel tudok-e sorolni mindent.
Először is nagyon jó látni a saját fejlődésemet. Az első feltöltött körmös képek még igen kezdők (nem mintha most profi lennék, sőt!). Mostanra teljesen látható a fejlődés, mind a fényképeken, mind pedig a lakkozási technikán. Remélem ezt Ti is érzitek. :)
A másik, és egyben talán a legnagyobb dolog, azok Ti vagytok. Az elején azt hittem, hogy senkit nem fog érdekelni, hogy miről írogatok itt. Aztán szépen lassan beindult a dolog. Egyre többen jöttetek, és én mindegyikőtöknek külön hálás vagyok ezért. Szeretem, mikor leírjátok a véleményeteket, tapasztalataitokat, mikor kérdeztek, vagy csak elmondjátok, hogy szépet alkottam. Ezek mind-mind hozzátartoznak most már a mindennapi örömeimhez. :) Azt is szeretem, hogy ismeretlen ismerősként írhatunk itt egymásnak. Többetekkel tudtam már személyesen is találkozni, ez pedig ha lehet, még nagyobb öröm. Erre is jó volt (és most is nagyon jó!) számomra a blog, ugyanis általa sokkal könnyebben tudtam nyitni mások felé. Alapvetően elég csendes lány vagyok. Én vagyok az, akinek nem lehet hallani a hangját egy idegen társaságban. De ez a világ, a körömlakkok világa, nyitottá tett, és néha lehetett hallani a hangomat. :) Egy szónak is száz a vége, köszönöm Nektek! Nem tudom elégszer leírni, hogy mennyire hálás vagyok minden szóért, kommentért, bármiért. Szuperek vagytok, és én igyekszem rászolgálni.
A harmadik egyébként ez lenne, hogy néha nem is hiszem el, hogy milyen kedvesek vagytok... Elkészítek egy manikűrt, és feltöltöm, és olyan pozitívan álltok hozzá, hogy az csodálatos. :) Ez a legszebb az egészben. A kedves szavak, emiatt látom, hogy van értelme csinálni. És még sokáig szeretném! :)
Nem tudom, hogy mit is írhatnék még, elfogytak a szavak. Nem teszek ígéreteket továbbra sem, hogy mikor írok és mennyit. Unalmas statisztikákkal sem szeretnék senkit terhelni, hiszen ennek a blognak sosem volt célja, hogy olvasókat gyűjtsön. A cél inkább az, hogy egy kis kuckó legyen ez a mindennapokban, ahova el lehet jönni felüdülni, talán inspirálódni és kicsit beszélgetni. :) Ezekre mindig nyitott vagyok!
Végszónak talán már csak annyit írnék, hogy köszönöm még egyszer, hogy itt vagytok velem, hogy létezhet ez a kis közösség itt, a Mindennapi örömökben. Kívánom, hogy továbbra is legyen sok apró örömünk az életben, és ne menjünk el ezek mellett, hanem örüljünk nekik! Remélem, ehhez egy kicsit ez a blog is hozzásegít. ;) ♥
