A költészet napja

Ma van a költészet napja. Nekem ez valamiért különösen is fontos, minden évben eszembe jut. Szeretek verseket olvasni, jobban el tudnak varázsolni mint a regények, vagy mesék. Nem tudom, hogy miért, de a versekben a szavak valahogy nagyon varázslatosan vannak egyben, és ez különös örömöt okoz nekem. Éppen ezért mára hoztam Nektek két verset, amik örök kedvencek :)

Ápriliy Lajos: Vers vagy te is

Indulsz. A mozdony sürget már dohogva
és a tavaszba messze-fut veled.
Ne vidd a vádat és a bút magaddal,
hogy hűvös szóval megsértettelek.

Vers vagy te is. Ezért van harc közöttünk.
Rég vívom érted a művész-tusát.
Ki a hibás, ha túlságos közelből
nem hallom lelked tiszta ritmusát?

Ki a hibás, ha néha feltolulva
egy kusza hang harmóniádba tép,
és gúnnyal int szivárványos magasban
a büszke, győzhetetlen eszme-kép?

Vers vagy te is. A harcban meg nem érzed,
hogy míg hozzád ér, bennem fáj a gáncs.
A fájó gáncs nem céltalan civódás,
s kedves, nem ok, hogy érte visszabánts...

Már távolodsz. A gép repít robogva.
Nem is tudod, hogy most lettél enyém.
Varázs-ütésre dallamod kiépül,
s zengő egész vagy, zengő költemény.

Kányádi Sándor: Előhang (Vannak vidékek)

vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül

Olvassunk ma verseket, elevenítsük fel régi kedves iskolás emlékeinket, hiszen a versek - hiszem - élni segítenek. Boldog költészet napját!