2014. március 15., szombat

A 10 legmeghatározóbb könyv - TAG

Berta blogján láttam tegnap egy TAG bejegyzést, ami nekem is felkeltette az érdeklődésemet. Nagyon. Röviden arról van szó, hogy össze kéne gyűjteni a 10 legmeghatározóbb könyvet, amit eddig olvastál. Ez igazán nekem való, mert nagyon szeretek olvasni :)

És ha már könyvekről van szó, akkor ez egy kicsit a reklám helye is. Merthogy van egy nagyon szuper weboldal, a moly.hu. Erre az oldalra érdemes regisztrálni minden olvasó embernek, mert egy helyen lehet vele nyomon követni hogy mit is olvasunk éppen, hol tartunk benne, stb. Polcokat lehet létrehozni a könyveinknek, be lehet jelölni a kedvenceinket, értékeléseket írni, idézeteket gyűjteni. És rengeteg más emberrel találkozni, akik mind-mind nagyon szeretnek olvasni :) Én több könyvet is olvastam már el ennek az oldalnak a hatására, és általában bejöttek. Vagy olyan is volt már, hogy érdekelt egy könyv, és előbb utánanéztem molyon, hogy mit írnak róla a többiek. Szóval én mindenkinek ajánlom! Ennyi bevezető után pedig jöjjön az én top 10-em!

A válogatás közben az a szempont vezérelt, hogy mik voltak a valóban legmeghatározóbb könyvek számomra. Nagy részüket a gimnáziumban, vagy az után (de még az egyetem előtt - igen, kihagytam egy-két évet) olvastam. Ezt az időszakot tartom a leglelkesebb korszakomnak olvasás terén. Előfordult ugyanis, hogy több hétig minden nap bementem a Szabó Ervin könyvtárba, és nyitástól zárásig bent olvastam. Jó korszak volt ;)

A lista pedig ez: (a könyvek sorrendje esetleges)
























Szerb Antal: Utas és holdvilág
A gimis éveim legfontosabb regénye. Többször is olvastam még gimnázium alatt. Nem mondom hogy akkor mindent maradéktalanul értettem belőle, de megfogott benne a titokzatosság. Mert ez a regény tele van misztikával, és titkokkal. Érdekesek voltak a szereplők, és főleg a régi visszaemlékezések, mikor az elbeszélő Tamásról és Éváról mesél sokat. Elvarázsolt, ez a legjobb szó rá.

Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Szintén gimnáziumi emlék. Elkezdtem olvasni még a gimi legelején, és le is tettem hamar, mert unalmasnak tűnt. Aztán pár év múlva újra elővettem, és zseniálisnak tartottam. Szeretem benne, hogy a cselekmény megtörténik az első 20 oldalon. És még jobban szeretem, hogy utána még 300 oldalon keresztül a lélek történéseiről olvashatok. Nagyon mélyen érintett a regény alap kérdése is, és az, ahogy Dosztojevszkij megírta Raszkolnyikov belső folyamatait. Imádtam olvasni.

Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika
Nem tudom hogy hányszor olvastam már. Ahogy azt sem tudom, hogy mikor olvastam először. Szüleimnek hála, Lázár Ervin meséin nőttem fel (nem kizárólagosan persze, de nagyon hatott rám.) A mai napig az egyik kedvenc írómnak őt tartom. Ez a könyve pedig azért is különösen zseniális, mert gyermeki szemszögből mutatja be az élet nagy dolgait. Szó van itt szerelemről, bátorságról, hűségről, kitartásról, megbocsátásról. Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt kötelező!

Zemlényi Zoltán: Hoppárézimi!
Ezt a könyvet talán apukám (?) ajánlotta, és emlékszem, hogy még általánosban olvastam. Ez nagy szó, szerintem :) Ez egy elég érdekes könyv, az író ugyanis (Z.Z.) autóbalesetet szenvedett, és ha jól emlékszem lebénult. Ez pedig a naplója. Arról ír benne, hogy milyen a kórház, hogyan kezelik, mi az amit már újra tud, mi az, amit nem. És ez nagyon nagy hatással volt rám. Mert a sok szerencsétlenség ellenére egy nagyon jókedvű és laza fiút ismerünk meg. A vége pedig nagyon megható.

Shakespeare: III. Richárd
Nem a legtöbbet emlegetett Shakespeare mű. Viszont nekem az első drámám tőle, és amint elolvastam be is szippantott ez a műfaj. Imádom. Már a drámákat. És ez alapozta meg a kapcsolatunkat. III. Richárd monológjait régebben kívülről tudtam, annyiszor olvastam ezt a drámát. És imádtam a gonoszságát. Mert nagyon gonosz. Nagyon. És ezt jó volt olvasni. Szintén gimnázium alatt volt meghatározó. (És hát ki ne szeretné a nagy klasszikust: "York napsütése rosszkedvünk telét / Tündöklő nyárrá változtatta át.")

Hermann Hesse: Demian
Ezt már érettségi után olvastam. Az egyik nagybátyám hívta fel a figyelmemet Hessére, mikor mesélt nekem az Üveggyöngyjátékról. Nagyon elkezdett érdekelni, de megláttam hogy milyen vastag, és gondoltam inkább nem azzal kezdem, hanem egy másik regénnyel. És ezt vettem le a polcról, teljesen véletlenszerűen. Aztán pont utaznom kellett valahova 4 órán keresztül, és akkor ki is olvastam. Hessének a szavai már akkor, és azóta is mindig, elvarázsoltak. A könyv pedig az útkeresésről szól, és ez nagyon aktuális volt. Nagy kedvencemmé vált.

Boris Vian: Piros fű
Ez már a fentebb említett Szabó Ervines olvasgatások termése. Az első regényem Viantól, akinek a stílusa először nagyon furcsa volt. Nehezen szoktam hozzá, de olvasás közben egyre inkább belejöttem. A történetről nem nagyon tudok mit írni, csak azt, hogy a végén sírtam...

Paul Auster: Holdpalota
Ezt a könyvet az egyik unokatestvérem ajánlotta az otthoni könyvtárban, mikor ketten bementünk könyveket keresni. Fel is írtam magamnak, és pár évre rá sikerült is elolvasnom. Azóta, ha bárki megkérdezi, hogy mit ajánlok minden esetben ezt a regényt mondom. És ezzel általában nem lövök mellé :) El kell olvasni. Mindenkinek!

Hemingway: Az öreg halász és a tenger
A múlt nyár nagy újdonsága nekem Hemingway. Ez volt az első regény tőle. Leültem, kinyitottam, elolvastam, felálltam. Ez volt a sorrend. Annyira mély, és annyira nagyszerű, hogy nincsenek rá szavak. Hemingway az az író, aki a legegyszerűbben tud írni a legbonyolultabb dolgokról. Azt hiszem hogy talán a kedvenc könyvem. Ja, és ennyire régen sírtam már, mint ennek az olvasása közben.

Michael Ende: A végtelen történet
A végére pedig jöjjön egy mese :) Egy mese ami mindenről egyszerre szól. (Ahogy a mesék általában.) Szerencsére nem láttam a filmet, úgyhogy az egyáltalán nem befolyásol. (És nem is szeretném megnézni.) Felnőttként olvastam először, nem is olyan régen, és azt hiszem, hogy ez a legmeghatározóbb mese az életemben. Annyira mély és összetett, hogy akármelyik korosztálynak nagy élmény! És végtelen... Mindig újra és újra kell olvasni.

Hát ezek voltak a legmeghatározóbb könyveim. Bátorítok mindenkit, hogy olvasson ezekből nyugodtan! Nektek mik a legmeghatározóbb könyvek? Nagyon kíváncsi vagyok! :)


2 megjegyzés:

  1. Ahh, nagyon impozáns lista, Paul Austertől ezt még pont nem olvastam illetve Viantól is pont ez az egyet még nem, úgyhogy köszi az ötletekért! :)

    VálaszTörlés